Június

2012.06.04. 21:25

A május vége most már csak
egy rozoga pulpitus.
A nyár rááll, s kopogással
ébreszt téged, június!

Felnézel a város fölül
forróságod ránk szórva.
A nap most fáradtan felül.
Aljas rügyek táncolnak

a betonon. Ma feléled
a zaj, falon a festék,
és megint gyorsan feléled
a pár jó nyári estéd.

Napsugarak: törött ledek
lógnak a reklámokról.
Benned én is feléledek
hosszú téli álmomból.

Minden eltörött led színe
reflektorfény: gyárkémény
áll benne. Olyan ez, mint egy
túl korán jött nyárélmény:

nap, villamosok, sör-szín ég.
A Duna olvadt jégkrém.
Bár a néma csend most ül még
itt a Kelen-bérc bércén.

Instant kánikula: nyár lesz.
A semmiből előtűnsz.
Oly sebesen gyulladtál meg,
mint egy beton-erdőtűz.
De talán mégis hiába,
hisz a visszacsapó tavasz
mellett újra eltörpülsz.

Szerző: l'homme

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://lhomme.blog.hu/api/trackback/id/tr474565711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.