Szemem komfortos szállásalett falfehér arcod beszippantóbája. Titkok fénylenek benne,mint kertes házak mállásaután a vakító, gyönyörű üresség.Szemeid: két őszi levél, s felettük hajad: a felkelő nap.Néma vonzalmad a végtelen ég.Mosolyod... mosoly... mos...Fogalomtáram üres…

A lövészárokban most gyengetestek félholtan fekszenek.Az égre nemrég vér fröccsent,majd lassan sikító este lett.Egy gyertya csonkja kitartásuk,s egyre rövidül a kanóc,ha találkozik pillantásuk.Izzadnak, mint áradó folyók S megsebzett fejük fölötta korok hullámai csapnak…