Hideg szellő szalad végig az utcán,ahogy a magányos házakra tél vetül.A nap még lenéz sokatmondón, furcsán,de már csak egy halott D betű,ahogy félbevágja egy betontömb teteje.Egy fa ráncait simogatja korhadt kezével,a leveleket mér régen elfeledte,mikor a fagy feneketlen szemébe…

Tavasz: Te a természet vastag sála,Tavasz: Eljön, s a szíveket újra retusálja.Tavasz: Három hónapig várt harmadik nap,az édes forralt bor, ha a tél ajkunkra fagy.Tavasz: Dörgő petárda, a fagyot robbantóPár megszépült emlék szívünkben: olvadt hó.Tavasz: Az első előmerészkedő…

Magasan száll egy sirály,gyengéden ölelik a viharfelhők.Alatta több száz kihalt erdő,s néha mező, mi oly sivár.A kecses, hó-madár szárnyaizgatottan verdes, akár szíve.S még egyszer feltűnik színe,mielőtt az ég magába zárja.Felette fekete fellegek. Váregy lángra, mi szemében…

Drága Jenő!Hallasz Te még engem?Gyűlnek már a felhőks háborog a tenger.Elveszett V A L A M I,tán nem is tudjuk pontosan mi,csak a közelgő orkánt hallani.Látsz Te még engem?Látod, ahogy az omladozósírt ásomvisszafojtva sírásom?Pilácsod a kezemben,de már halovány a fénye.Lassan…

A Deák tér ma üres.A földből kinő a csends termése cseppekbenhullik a fűre.Dérként ölel itt lenta fagyos földön, ahol ülök.A hidegtől magamból kifordulvaa részeg utcalámpákravetülök.s közben az utak is lágy csendbeborulnak,oly boldoggá teszi őket eza magányos…

A sikátorokban síró mentőautókvisítanak. Nevet a hó a szirénákon.A tél, ez az unott utazókinyitja ma szívét. TáncolPest fölött. A játszóterekürességgel telnek meg. A hintákmagányukban maguktól lengnek.Egy padon bunkó-formájú szivartgyújt Szindbád.A fák lágyan susogják…

Háború ez, mint az élet.Minden betű egy szalutáló katonas a sorok tüze szüntelen éget.Ha földre hull a vak botjaa kutya sem ugat már.Némán üvöltő fegyverek ropognaks lepusztult e negatív táj,melyen cizellált testek romokbahullnak. Egyszer majd újrasütni fog a nap e tájras a…

Cizellált ágak hullnak a hóba,ahogy Pest utcáin végigszaladaz utolsó, magára hagyott hónap.A halál hahotázva követi,a házakban a lámpák, mint fáradtszemek gyúlnak. A december végiggörgetia fájdalmat a Duna partján.A jégtömbök egymást tartják.Fehér bundája szakadozik.Az…

Késő-ősz van. A folyó vizénjégdarabok úszkálnak.Bús dalt dúdol egy sziréns az emlékek kis gúlákbanterülnek el a felszínéna folyónak. A sodrás sebesenviszi őket. Az eső szitál, éna parton állok sebesen.Meztelen vagyok, csupaszon ottállok, hol amnéziások halásznak.a szirén…

GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS.Ezt mondja folyamatosan a TV, a Rádió.Ma az a furcsa illúzióm támadt, hogyesik a hó.Úgy gondolom, hogy a hó azért nem esikitt, mert undorodik ettől az országtól.ÉN NEM VAGYOK MAGYAR KÖLTŐ.ÉN NEM VAGYOK MAGYAR.ÉN NEM VAGYOK KÖLTŐ.Szavaim ezek a fehér…

Megy a szürke alak.Szeme könnyben forog éslassan árad mint a patak.Keres valamit,vagy valakit.A nevét üvölti folyton,mit üres utcák visszhangoznak.Csak valaki szóljonhogy hiába keresiazt a valamit,vagy valakit.Feje fáj, s lába reszket.A tegnapja egy üres fa.Emlékszik: apja almát…

Már egy órája turkáloka zsebemben, s keresekvalamit. Keresem, de nemtalálok se sokat, se keveset.Ujjaimhoz ez-az hozzáér:egy-egy hideg tárgy s néhamegszúr valami. Valami forró.Nincsenek is ujjaim. Kezem béna.Hirtelen leszakad.Leszakad a zseb, s sebesenhull a földre a tartalma.Csak az…

Nevess. Tavasz volt.Verssorok nyíltak a szívekben.Nevess. Tavasz volt.Most minden, minden színtelen.Nevess. Nyár volt.A verssorok szüntelen sütöttek.Nevess. Nyár volt.Most már a jéghideg tűz ölel.Nevess. Ősz volt.Verssorok zuhantak sikítva a fákról.Nevess. Ősz volt.Már nincs meleg…

Te hazudsz nekem?Te azt hazudod, hogy tudodsemmi sem igaz abból amit mondok. Fogalmad sincs róla, hogy minden szó igaz.

Eljöttél hát végül.Üdvözlégy a városban,hol szendén szépülmost az üresség számomra.Eljöttél. Itt maradsza fényeket megszűrve.A lehulló színfalakmögött minden szürke.Minden élő sírba botlik,a természet húzza övét.Végül nem tudja visszatolniAz ősz Sziszifusz…

A december megőrült.Visszatuszkolta az ősztaz üres fák tetejére.A halálba vetődszs közben rájössz, hogymég nem mehetsz. Megállsza lágy levegőben ésa virágzó őszben vegetálsz.A december megőrült.A napot most prizmakéntszórja szét az ablak.Az ég újra tiszta kék.Hideg szél…

Magasan száll a fehér galamblábára kötve egy papírfecni.Rajta szavak, miket nem írt senkile. Nem is galamb, talán angyal.A felhők felett verdes szárnyasebesen száll, mert tudja: fontosaz üzenet. Tolla tépett, teste koszos.Kényszerleszállás. Földön a lába.Ugrándozik, néz…

Hirtelen halk hegedű hangjaúszik át a termen cikázva.Csendül a békesség kis harangja,s felgyullad közben ezer kis lámpa.Zengő zongora bús dallamakönnyedén a fejekbe száll.Tágra zárt füllel hallgatjaa közönség, amint egy hangszálmegrezdül. Egy-egy cintányérütés…

Ó Janus! Te kétarcúbenned van a kezdet s a vég,maga az öröm, a mélabú,a könnyű halál s a nehéz lét.Ó Janus! A szemeidegyszerre sírnak s nevetnek.Egy útvesztő szerpentinvagy, de közben hibátlan egyenes.Ó Janus! A göndör hajadőszül. Kezded a haláltáncod,de közben tudod itt…

Tárat tölts! Tűz!Tátong a lyukon ez a nagy szív.Egy holttest földre hulla bűz,a  z   u   h   a   n   á   s   o   m     passzív.

Itt ülök síró szobámbane nyikorgó, romos széken.Lába törött, színe kopott.Merengek esszéken.Sokan ültek már e széken,s sok alatt tört sírva összeverset írva, hosszú éjen.Itt ülök síró szobámban.A szék előtt bomladozó asztalomongyertya fénye terül elmíg farigcsálok…

Oly bohókás ez a kis limerikKell 1-1 ilyen is, hisz ebből kimerik,hogy bár bút kaparoknem kell bonyolult barokk,csak mosolyt csalni a papírra rímmel itt.

Hiába ficánkol, hiába mozog akülső, ha a szív nem tud. Rozoga.Fáj a nevetés,mert üvölt egy nevet ésegy fenyőnek vagyok lehulló toboza.Hiába vicces, hiába a céljaa nevettetés, ha szívem acéljaa lágy formát összetöri és közbena kis egér felett lebeg már a héja.A héja…

Kihalt s kopár az Erdő már.Az ősz ráfeküdt és téli álmot alszik.A Fák részegen billegnek. Eldőlt táj.Pár színes levél a földön kis halmazbagyűlik. S reszketve várják a fagyot.Az Erdő nem néma, csak hallgatag.Nem jönnek már az emberek. Otthonülnek inkább vakon a…

Pest utcái ma csak nekünk némák.Összeszedünk belőlük amennyit tudunk.S visszük szívünkben a sok lüktető vénátmígnem egyszer a semmibe futunk.Pest utcái ma csak nekünk vetkőznek.S mi egy-egy ledobott ruhadarab mellettgyönyörködve állunk, szívünk megfertőzte,ahogy a beton…