Harminc éves vagyoka városligetben sétáloks egy fát keresek melyhezifjú-gimnazista koromba úgysimultam mint egy születéstváró embrió ősz volta fa a szél dúdolt az édes eső után egy balladátmintha most is hallanáma szelet és látnám a magas szivárvány tölgy visszafogottde…

A jelzőlámpák villognakkonstansan, sárgán,mint kicsi, kerek lézernapok.A fényüktől eltörik aszínes márvány.Egy fekete felhőt, mint kézzel varrottpamut pulóvert húz az égmagára, mi mellszőrét a csillagokateltakarja, s csak falfehér fejea hold látszik.Sugarai potyognak, mint…

A téren vöröslő betonszobrok:arcukban alszik, vagy bujkál a pír.Az utcai kukák zöld bokrok,s virágzik bennük az újságpapír.A széllel szendén szálló színes zacskók csakvirágok korai, gyenge szirmai.Tavaszi záporból ottmaradt tócsa:egy felborult sörös doboz.Vakond túrás a…

I.Március van. Szögek repkednek.Megmerevedett koppanások.Zörögve alszik az avarban egykalapács. Két kézzel hóban ások.II.Március van. Üvöltve forog a fagyban egy kalap, s egy szakadt cipő.Sóhajok alszanak. Utolsó sóhajok.Rájuk már nem maradt idő.

Az ősz ömlő, alvadó véregy nyílt sebből. Lassan szárad,s míg a karomon végig érbíborra festi a szőrszál-fákat.

I.Minden fa rügyeit dobálja.Magamba szívom a cinegék dalát,mint egy hatalmas, virágzó dobhártya.A gardróbban alszik egy télikabát.Zöld-sárga-kék trikolor kokárdaa mező. A tavasz szétszórja szagát.II.Az emberek most az utcákra ömlenek,akár a sebesen áradó patakok.A táj…

Borzasztó békés a Duna-part ma.A vérző horizont, mint végtelenmosoly csillog. Nem vezetnek utak arra.A jeges víz tisztán csobog ereimben.Egy napsugár, mint haldokló csukaficánkol még, s közben egy másika fűszálakra borul, mint fehér csuklya.A földben most már a tavasz ás itt,a…

Egy cseresznyét tépek a fáról.Beleharapok, de nem érett.Hideg van. Én fázom, te fázol.Fekete felhők fekszenek fölénk,mint téli álmukra készülődenevérek. 

A fák fekete árnyékai most,mint buja, meztelen szüzekvonaglanak. A pislogó nap tüzetrak arcomon. A járdán a koszalszik. Egy magányos, piros tűzcsapkörbenéz, mintha az úttestenakarna átszaladni. Én úgy festemaz utcát a lapra, ahogy egy fűzfaegy szűz lány haját…

 Téglák a falban.      Mélyen alszanak, lassan olvadnak,     s egyre átölelik    e szivárványos        defibrillátort: Azerősödő léptű,       …

Tenger vagy, hol vágyam hajó.Szakadt vitorlám foltozza szemed:a mélykék víz, mely úgy szeret.Nem fújnak erre bús szelek,így nem mozgok. Süllyedek. Némavagyok. Karjaid fehér köveka fenéken. Harmonikus közeg,mire éjjel a hold karéjamosolygó ajakként vetül rá.A tenger még sima.…

A kutyák arcára rászáradt a magány,mint a visító, száradó ráncok.Nézem, hogy a nap szobám falánerőlteti az árnyék-táncot.Szemük beesett, a helyén egy lyuktátong: néma kutya-árnyak.Az impozáns keringő végét várjuk,ők halkan utánunk kiabálnak.Farkuk olyan, akár egy…

Ülök a parton.Nézem a Dunát, ahogykavarognak a habok. A csobogása mostsejtelmes sanzon.A parton ülök.Végre tavasz van.Énekelnek a madarak,s ahogy hangjuk szétesik,én félénken fütyülök.Ülök a parton.A rügyeket, mint nyers szalonnákatkezemmel: e korhadt ággal a kialvó…

Kicsit minden újitt a félig ősz parton,hol a szakállas szél fúj.A szembeszél űz.Minden rügy karton,a tavasz csak egy buja szűz.Megszólítja a lágy szavúta fagy, most utoljára.Lábuk alatt: nyíló virágoks poros út.Itt a váltás, aszemtelenül fiatal.Vállán kis Jézusokkal…

Én az űr vagyok!  Verseim: heves orkánok,s erőtlen széllökések:fodrozódnak a tengerena habok.Én az ősz vagyok!  Verseim: lehulló, lágy-színű levelek,s fehér bárány-felhők, mik takarjáka napot.Én a föld vagyok!  Verseim: művelt termőföldek,s sikítozó…

A Duna ma valahogy   visszafelé ömlik.Sóhajok a szavakon:   tavasztól az őszig.Egy kalapács most lágyan  átölel egy szeget,amíg a víz magában   feloldja az eget.A folyó felett forog,   repül a só.Sok nyíló virág zokog.  …

Szétszakadtak a verseim:nincs logika, okozat,s nincs okEgymás haját tépik a bárpultnál,részeg motívumok.A fehér, foszlóvakolat körbenéza képeken.Önnön rímemben,mint morgó mozaiklassan véglegszétesem.Látom a szelet:vöröslik. Jobb karjávalinteget,megmarkolom a hangját.Bezárom…

A színek halvány szandálokbanszaladnak most Pesten át.Felgyulladnak az álmokban,majd mind megfojtja önmagát.Öröm csöpög a sárga házakfalairól fekete pocsolyákba.Sok madár dalolva lázad.A bús patakok csobogásamosollyá válik fülünkben.A szánk néma, s nem mozog,ahogy Pestre…

Anyám volt a magány. Apám az utálat.Esténként dúdoltak ágyam mellett ülve.Én szabályos, színtelen szemükre vetülvenéztem, ahogy nevetve szaladnak utánad.Azóta: papír kezem, s toll a szívem.Nyomukon rohanok egy erdő felé, holújra megölelhetem a magányt itt benn.Erősen…

Settenkedve suhantál szívembe, holTudtodon kívül, ágyaztam meg neked.Egy pötty vagy a palettán, a legszínesebb folt,Mert lemenő nap hajad, s tengerkék a szemed, melyLáncokat ver kezemre. édes láncokat.Egyszer majd, ha tán ágyadba látogatszRáfekhetsz, s itt aludhatsz…

Fadeszkákon lépdelve egy karóval jöttem.Köröttem megőrült az április. Szívem hideg.Titkokat üvöltve, melyeket nem mondtam senkinek.A sínek között írok most a Nirvána-ködben.A boldogság énekese nem vagyok. Nem én!A plakátok magányát dalolom csak eztán,így eltévedt lovas…