Legalább álmaimban úgy teszel...Csak nem tudom, így jobb, vagy rosszabb...az öröm rövid, ha az ébrenlét hosszabb...s remélem: majd összeér két út egyszer....A fikciók áruk: az agyam egy kirakat...golyóálló üvege lassan félbetörik...s belőle a képzelet félve ömlikszerte,…

Alulról nézlek. Így most nagyobbnaktűnsz. Megkérdem: lélegeztetnél-eszájon át, mondjuk akkor, ha holnapszíven döfne a vágyaim éle?Talán számomra nem is lenne értelme...Meghalok úgyis majd előbb-utóbb...De ha megteszed utána lélegzemkicsit. A parkettából előbukok,vagy ha úgy…

... és rajtad maradhatnék-e esetlegén is? Valami mély nyomot hagyva,mint egy fültágító? Veled nem esett megmi velem, hogy a magány kezedbe adtafekete rózsáját, s te próbáltadmesszire dobni, de a sarat jól álltapillanatragasztója? Most te kitéptedöregedő kezemből, s Én megint…

Itt fejünk fölött a megtelt semmibea végtelen égbolt felé nyúl a lomb.Itt ülsz tőlem... kb. tíz centire,e résben csendben alszik a nyugalom.Háttal vagyunk a lemenő napnak.Ha várunk kicsit, pont szembe jön fel.Türelmet esküszöm: Itt nem hagylak!A létezésünk itt idilli…

E kórterem-zöld lassan megőrjít.Magányt nyom vénámba csak a kanül.Gyere látogatni! Kérlek maradj itt!Légy, ki halálos ágyam mellett halkan ülhallgatva levegővételem metrikáját,nézve nap-mint-nap, hogy romlok-javulok.E rapszodikus órák: a lelket megcibálják,a szív körül mind…

Két folyton egymásba mutató nyíl.Közöttük semmi. Ezek vagyunk mi.Hobbink, hogy mint egymásra árnyékotvető házak nem hagyjuk egymást aludni.Vagy csak lehet, hogy én nem hagyom magam.Talán azért, mert te vörös, én G.Magam akarnám változtatni szívedfelett az örökkön borús…

Ketten voltunk. Ketten vagyunk.Jövőm veled képzelem!Egymást soha el ne hagyjuk!Mindig fogd a két kezem!Sötét pesti utcák csendjén:vaj a késben vágunk át.S közben minket úgy vág kettéaz éj, hogy e lábmunkátis kevésbé bírjuk mi máraz elfutó évekkel.Isten kiköpi az imám.Nem…

Belebetegedtünk végül egymásba.A betegágyon mintha nem is látnánksemmit a világból, s nem is bánnánkha a forró földbe e fertőzés elásna.A vágy nem rég itt hálóingben sétált.Ő volt kórtermünkben a főbérlőnk.Most lapuló EKG, kiakadt hőmérők...Megmarad e nem szűnő…

A piros lámpák úgy lángolnak,mint a megpirult nap Buda felett.Csókot nyomnak bús lányokra.Az esti fagytól újra remegegy félig megdőlt reklámtábla.Már minden árnyék hasztalan.Hiába alkudnak a halálra...az előre árazva van.Az idő is tér, csak képlékeny:mi nappal elvész itt…

A kora nyár úgy csapta nekünk a szelet,mintha felavatna minket pezsgősüveggel.Másnap jött Héliosz. Azt mondta szeretfején falfehér felhő-süveggel.Beleolvadtunk a Június kétszínűségébe,bár a lelkünkben még a tavasz tusa van.Egy sugár behatol a július seggébe, de ez idén…

Szorozlak magammal. Te ossz el.E végtelen tört legyen örök őszünk.Tudom, talán kicsit nonszensz,még sincs közös többszörösünk.Tegnap én álltam a négyzet sarkain.Próbáld csak ki! Állj csak ma te ott!Ott felezőkről szóló lágy zenét hallani.Mindig is utáltam a fránya…

A május vége most már csakegy rozoga pulpitus.A nyár rááll, s kopogássalébreszt téged, június!Felnézel a város fölülforróságod ránk szórva.A nap most fáradtan felül.Aljas rügyek táncolnaka betonon. Ma feléleda zaj, falon a festék,és megint gyorsan feléleda pár jó nyári…

Valamiért mindig szerettem a vihart:határozott üvöltését, rezignált sírását.Azt, hogy foggal-körömmel kitart.Valamiért mindig szerettem a vihart.Ráállni a fekete, átázott szőnyegremikor az eső beszitál az ablakon.Hogy a sötét, magányos árnyat az utcánúgy öleli, mintha neki…