Bárcsak átugorhatnék az idő felett!Hogy lássam: bárminek van-e értelme!Hogy még szinte vérző sebeid feledd!Vagy, hogy kiderüljön gyilkos pengém éle tevagy. De itt állok a rideg ég alatttanácstalan. Néha látlak... Néha eltűnsz.Míg szememnek végül tán csak annyi marad,hogy e…

Afelejtés rezzenéstelen tavaibanegy alma lehetnél, mi nem merül el.Nyammogó kukacok a süllyedő tavalyiban. Egy cinege vagyok a parton, ki fülel,s csőrével téged felkapna gyengéden.Itt a parti fák alatt alszik az éden.Érett gyümölcsbe kéne harapnom,vagy a túlerjedtbe belehalni…

Ma láttalak először,s mint e szeptemberi hevesszél az ablakból, előtöre verssikítva belőlem.Kezeink pár centirefeszültek meg egymástól.-Szorítsd az enyémbe, idemielőtt megfázol...-gondoltam.Ugyanaz az árnyalate két kézfej: törzs-barna...Ilyen lett a nyár alatt...A…

Nem szeretnélek ennyire akarni...Jobb lenne talán feketén elmenni,mint hiábavalón, törtfehéren világítva maradni.Elmennimégis mindig sokkal nehezebb. Csak a hiábavaló, súlyos szavak maradnak. Nem akarlak ennyire szeretni...

Éjszakák végtelenül visszhangzó zajábólátolvadni hajnalok szétszórt csendjébe.Látni, ahogy az ébredő sugarak alattmegreped az elnémult fürdő csempéje.A földről fölszedni egy-egy elhagyott hangot.Eltenni mélyen a szívbe: a farzsebbe.Előhúzni egy másnapos, üres téren,mi…