Vonatok jönnek. Pont látszik a Keletia teraszról. Szélárnyék itt sehol nincs.A nap szüntelen süt. A páholy kelletimagát az árnyékban. Most felordítegy motor az utcán. Vonatok mennek.Az egyik épp áll, s mintha benne énülnék tudva, hogy örökre itt leszekérkezések, s indulások…

Csak a 26-os mormol. Szinte üres a szigetígy csütörtök délelőtt. Egy fa kitakarjafél Pestet. Zölden remeg. A halált akarja:a megszokott helyéről kitépni a szívet.A szél magányos, szürke, félős festő.A kövek a Dunából némán merednek ki.A szíve helyére akartam verset írni…

Az Orczy útra nyíló üres gyártelepenvárok valami végtelen, fénylő csodára.Csak pókhálók alszanak a szobában.Az egyikben szúnyog kalimpál hevesen.Pár elhunyt díszletszerű néma tárgy áll itt-ottszétszórva: üres doboz, akta, gyűrött fecni.A plafonon kiégett, hosszú lámpa…

Jó lenne megvenni azt a vöröses házat.Tudod, amit múltkor itt az egyik mellékutcánláttunk. Amin a festék majd örökre szárad.Miben egyszer majd mellém bújsz tán.Azért jó lenne felnőni egy kicsit korábban.A fákat nézni, mintha gyerekeink lennének. Fehér kerti asztalt venni a…

Hallom az esőt. Csörömpöl, mint a vasa leveleken, mik megrogynak alatta.A tavasz reszketve bújik a falakba.Magányára marad megint az avas.Sűrű esőcseppek fedik be a lámpát.Valahol messze tombol Zeusz. Míga betonon egy-egy pocsolya elúszika csatornafedelek a fulladást várják.Hirtelen…

Itt fekszünk. Folyton egymáson.Az ablakok mind zárvanehogy a meggyfa belásson.Számra olvasztott száddal.A TV csak, mi fénylik még.Hangja a kopogássalösszeolvad, s félig szépmuzsikát komponálnak.Te lettél a meleg ágyam:takaróm, és párnám is.Amúgy mindig erre vágytam,hogy magadra…

Belőled magamba pár bútort áthozok.Némelyik szétesik. Csináld magadmódra szerelem őket. Árbócoka függönyök. Eszembe jut: imádtalak,mikor nálad - akkor a még az összeszerelt -kanapén feküdtünk, s azt dadogtam,hogy holnap az új lakásban körbe megyek.Most itt áll a gangon…

A fám napozik: Nyugatra néz.Furcsa fény-árnyék játék ez.Az alkony most egy film, mi kész.Esőszag terjeng, hogy átérezd.A leveleken nemrég, még kopogott az eső.Most mind némán szárítja magát.Megölel mindent az utolsó leesőfénycsóva. Hideg lesz minden faág.Újra csöpög. Csak…

Úgy állsz ott, ahogy én állnék:az elmúlás néma ölében,egy magányos mezőn középen,hol soha sincsen szélárnyék,megtörten, gyűrötten, egyedül,a vájatok mélyülnek kérgeden,s felkúszik rád is a félelemha ágadra cinege repül.Leveleinket el kell hagynunk.Megálltunk. Nem…

Más a Duna-menti töltés.A betonra nézz csak le!Hány új árok, mennyi törés!Utoljára? Még ma ne...Jöjjünk el még egyszer! Nézzükvirágunk hervadását.Forró érzelmeink nélkülőszünk végső adását.Elrepült nem egy évszak ittfelettünk, s halk neszek.Ma a bús szél…

Tele lett tőled a C meghajtóm.Te vagy az összes rendszerfájlom.Most törlődj ki. Csak egyszer fájjon.Ülök az ágyon ébren. Alvóállapotban a gépház rezeg.Mondtad már, hogy a ventilátortcserélni kéne. Eddig hibás volt:most új programkódot tervezek.A mappánkban még volt pár…

Kémleljük a teraszon a tengerkék eget.Ránk zuhan a nap pihe sugara.Alattunk a tavasz lépeget.Halkan suhan, de hirtelen szívén vágjaegy visítás, talán madár, vagy egy mentőautó szirénája.Vagy talán a színek. Ma ők is zengnek,s megremegő ágak árnyékábantalállak tán csak…

Megérkeztünk. Nézz körbe:az ősz itt van a tetőpontján.A felhők folyton kérődzveforgatják az esőt. Spontánelmúlás. Ferde fák tengelyénkorhad a kéreg. Legalábbisitt mindig. Az ég tenger-kékvolt: ott még sátrat vert a nyár is.Ennek már vagy fél éve.A busz lerobbant.…

Vaksötét lesz a jelenetünk:az epilógus záró sora.Az dönti el merre megyünk,hogy merre van a vágószoba.Pár képkockát oly szívesenelvinnék majd magammal hisz nem lesz több ősz, színek semnem lesz ősz hajamban tincs.A rendezőnek még nem intek.Úgyse látná. Tüdőnk zihálna,de…

Varrj nekem egy fürdősortot,hogy aztán a Balatonbamártózhassunk. Mikor ottaludni tér majd a fakó nap.Június vége van. Hűvös szélfúj. A nyár még kiskamasz.Látom: azon tűnődsz rég,hogy melyik ez a partszakasz.Tavaly később voltunk itt.Már ősz volt akkor a Július.A tó épp,…

Elmondtam hát cseppnyi maszat-om. Erre vártál, láttad rajtam.Utálom magam. Az ágyba raklak.Megtudtad végre az igazat...Én Apollón vagyok. Te kígyó.Én egér vagyok. Te túzok.Hazudsz. Hazudok. Lehúzod.Azt tettetjük: ez így jó...Csak úgy megy ha a lélek tiszta...Előveszem. Jól…

Látszik, hogy küszködsz, hogy visszanézz-e,s eláruld hogy szeretsz, vagy tettesd, hogy márnem. Tagadd, hogy még sodor az ár:vágyunk és barátságunk tiszta méze.

I.Ma új Buszokat állítottaka vonalunkra. Új hangjánzáródik az ajtó. A fák inognaka sötét, ráncos, öreg hangárelőtt. A motor énekel szinte,az üvegek tiszták, a festés friss.A Busz csorog a Szentendrein színeminden Ikarust elnémít.A szokott arcok, mint kínaituristák néznek…

A Balaton húgymeleg vízébőlhalásztál már félholt katicákatnézve a holdat amint sápad?Neked is pont törött álladig ér föla tó vize. Fekete pöttyökönláttad-e már csillogni a napot?Gondoltál-e rá, hogy ott hagyod,hogy a sima víz felszínén megdögöljön?De a végén aztán…

Keresem egy kör végét:A pontot, ahol összeéra nyár a kopogó ősszel. Mégbelém lövi tár-örvényéta forróság. Egy görbe kéz-fej a nap: ledobja lágy sörényét.Kiszórja még pár töltényét,majd az ősszel összenéz.A végtelen szürkés kék égtükröződik a szemeken.A levelek…

Húzzuk a tavaszt magunk utána rakparton, a parlamentnél!Majd minden egyes pesti utcán!Ha én jobbra, te balra mennélgyorsabban érnénk talán körbe,a tél sebesebben szaladnael, s a téri fának karján szőrekinőne. Egy szakadt szalag csaka tavasz. Egyre nehezebbenhúzzuk már. Tán…