I.Hajad holló megkötött szárnyakkal.Ha szélnek eresztenéd messze repülnes szemem az elszálló látványra ülne,míg vissza nem szállna hófödte válladra...Válladra, mit fed fehér hó,hova hajtanám fejem,s éj-sötét, bársony takarólenne a holló nekem.II.Lábaid masszív…

Túl sokáig hagyta kint a nyáraz éjszakáit a szabad ég alatt,mit felhők borítanak, s üres téglalapmost. Pest magába szívta mára koraszülött ősz felsírását.A fák lengedeznek, mint a stripperek.Jövő hétre már esőt tippelnek,Pár csillag csendben festi másátaz égen…

Visszatérni valahova,hol sosem voltam még igazán.A néma csendben álló szoba,a megfagyott, régi kazán,az otthontalan ölelések,a honvágy keltő, távoli tűz,életlen, zord konyhakések.Az udvar fehér bárszékén ülsz.Felismerni az ismeretlent:Egy eddig megbúvó ráncot ahomlokban…

Feszülten néz. Megfagyott bőreelfolyó arcáról, mint patak csorog.Felém fordul. Meglát. Vicsorog.Megnémult, fekete utcák éjjeli őre.A szétfeszülő csendben áll.Csak ő van, és én, s a málló ég.Hozzám vágja hideg tekintetét.A nyár leheletétől szegregál.Létével védi az…

Egész éjjel csaholtak a kutyák.Fekete titok mászott -e külvárosi éjben-a kertek alatt. Egy pillanatramegállt a félrecélzott lámpafényben,s tovább kúszott a csendben fáradtan.Az ablakból néztem. Félig láttam csaka magány, s a bú e torz sziámi ikrét.Az utca remegett. Tán…

Kifordulnak némán itt a mák.Aprók és szinte színtelenek lesznek,mint a mák.Az idő síne zúgva meginog.A balansz érzet megszűnik.Megint ottállunk a peronon. Te és én,mint végtelen zsinóron két kötéltáncos.Lekésnéma holnapokat, de nem indulnak.A ma két vonat közti holtidő.Még…

Csak néha csöpög le egy-egy csepp már.A roskadozó, rozsdás eresz,mint egy gáttal elzárt, tomboló szempár,mi könnyet már nem ereszt.Kavarog a víz, megreped a csatornas a levél-tömés átszakad,ahogy a könny is végül visítva, csapkodvaáttöri a gátakat.

A komor köveket simogatjákaz apró, gyengéd pasztel hullámok.Az eget sötétre festik bús felhők,így innen a semmiig épp, hogy ellátok.Zord formák buknak víz alá:az egyik elszakad, már fel sem jön talán.Villámok pislognak a feketeségben,s viharjelzések a tó túloldalán.Stégek…

A megbánás rezgő húrjai.Kimerült határokkontúrjai.A szívekben árkok.Ott ásunk mi egyreméllyebbre.Ott áll majd végülaz éj egybe.Egymásba folyt vérünk.Két szakadó ér atorkolat.Marjunk ma magunkbafoltokatvörösen vakulva.Végigcsorgó vér ahúrokon.A bú nem a barátod...a bú…

Üres ma az én kis utcám.A zaj is bebújt a beton alá.A járda a sárga fényt kihúznáa korhadt törzsű, megdőlt lámpából.Egy autó csak, mi rám bámulfél szemmel. Füst folyik állából.Az utolsó buszt várom.A haldokló magány hozzám bújik,mint éjszaka egy izzadt…