A hideg kilincshez ér félig forrókezed. Az ajtóban állszháttal nekem, s válladon látoma nem-lét gondolatánakterhét. Félig nyomod le. Hezitálszegy tavaszi kabátban.Kint most a vihar sikítva csapkod.Az eső a repedésekbebújik el, de az útja tisztán kivehető.Holnapra csak pára…

Oly furcsa a pesttartásaa fáradt, öreg utazónak:Néhol magasra ugrik az égbe,máshol kopasz ugar-zóna.Kinyúló karja lila bársony,bár távoli, kicsit pestközeli,ahogy a szürke korom karikákatgyárkémény-szája felpöffenti.Akadozik a pestmozgása,mint egy ütött-kopott…

A tavasz megint szakadozik,mint egy recsegő, rossz rádiójel.A Tél, mint fiát tanítgatja,hogy mereven állni hogy kell.Pest repedt ráncai újratélikabátokkal telnek teljesen tele.Bár néha kacsint a nap,csak több fájdalmat cseppent belea városba hazug sugarával.Mintha minden rügy csak…

I.Lehunyja szemét a meddő zaj.A tócsákban némán fekszik a csend.Az utcákon szalad az esőszag,s mögötte magányos kerticsap-nesz.A fákon ülő, halk vízcseppektőlösszefolynak a tavaszi színek.A lombok, bár kevély esernyőka betonból kiáll a zavaros hideg.E kora esti égbolt…

Akaratlanul megfertőztél:benned tavasz, s nyár van még,de azóta bennem: ősz, tél:Nap-mentes most már az ég.Rád gondolok minduntalan:ha fűből szőke hajszál meredbeáll a szívritmuszavarösszecsomózódnak a hajszálerek.Ha a buszon ülök, ahol kettenaz emlékeinkbe olvadtunk,hol…

Kilép a pokol folyosójáról,s megáll a sötét rivaldában.Fák zörögnek valahol távol.A feszültséget inhalálja.A parányi csöndet kettétöriegy rozsdás vasrács ropogása,s a ringbe lép egy gyönyörű alak.Megáll a szőke oroszlánnalszemben. Nézi dús sörényét,melyet a lágy…

Az amfiteátrum köveirea kora-tavaszi hideg ül.Te a holdfényben faként állsz:mozdulatlan, meztelenül.Némán nézem vonaglásod,táncodat a jeges szélben.Keskeny, remegő ráncaidbancsordogál az én új őszöm.Észreveszel. Eltakarod magadszemérmesen, míg levetkőzöm.Szemedben a magány…

Megint láttalak és rájöttem,hogy mire vagyunk jók. A HÉV-enegymással szemben állunk,s arcunkra az élménytőlegy hamis mosolyt installálunk.Látszó öröm jár át mindkettőnket.Az ablakokra kézen fogvakiül pár kusza emlék:hogy azt hazudtad tiéd vagyok,én azt, hogy másé nem is…

Nézni a gyertyát, ahogy lángra kap..Kutyák kétségbeesett csaholásáthallgatni a csöndes éjben.Megolvasztani a jégkását.A fákat lesni a tél végén, ésvárni az első rügyeket rajtukvacogva. Majd ősszel ugyanannaka fának lehulló leveleit halljuk.Leírni a mosolyod, s leírni a…

Utcalámpák félálomban.Alig-alig látszó alaksétál alattuk. Vagy bennük.Fején fekete kalap.Cipőjének kopogásaa szén falakon pattog.A reflektorokat betörik.Talán mind rég halott.Az út előtte végtelen,vagy láthatatlan. Várja,hogy elérje a kopogás.Visszafut a járdaa semmibe.…

A városra, mint felrázott kólás üvegbőlömlik a feketeség és a pezsgés. Szénsavas.Az utcákon kézen fogva lép a szürke hő,s a zaj. Amolyan félrenyelt félszavakszűrődnek a metróból a Bajcsyra.A busz, mint a tavasz száguld végig a bel-városon, útját egy zöldhullám írja.A…

...és akkor, ott megintt megláttalak.Ismertelek valahonnan, régről.Egy sima kézfej, egy puha alak.Vacogni kezdtem a melegségtől,mit bús barna szemed árasztott.Rám néztél, mintha ajtót nyitnál,s bent egy fekete-fehér szobacsak, mégis vonzó álmos színpár.Egyet előre léptem.…

Harminc év körüli szegény,szakállas ül a Szentlélek téren.A magány, s társai korhadtteste csillog a szemén.Kéreget egy kannás borért,de már szebb életért nem.Sikít a tél. Az elsöpört hóa járda mentén fekszik, akárigényesen húzott kokain csíkok.A félig befagyott fehér…

Sűrűn áthúzott kezdősor. Sánta bevezetés a témába.   A főgondolat, az ihletadó Körülbelül a fogantatás pillanatában létrejövő formai, tartalmi megfogalmazása.   Egy félresikerült konklúzió, vagy elrontott végkifejlet. Egy jól hangzó lezárás.

A múltból mára tán nem marad más,csak mély merülés, mi pusztán oka magányra. Minden óra kalapács,s a napok fehér musztángok.Lábuk mögött mély az árok,s benne a negatív szárnyú atom.Én Dopplerként a jelenben állokés a mélyülő nyerítést hallgatom.

Tegnap éjjel a Berlin-Budapest expresszen elolvastam egytaget"Long live Hitler"...Valahogy így szólt, ha jól emlékszem.Német, vagy magyar írhatta MindegyMost hazatérve a pályaudvaron a peronon nagyapám kinek két testvérét németek ölték meg a világháborúban…

Lelankadt vagy. Előttem ülsz.Arcod gyötört, ráncos. Hajadkihullott. Sűrű szempilláid alattfájdalom csillog. Berepülsza városba az ifjú tavasz halkszavával, s körbenézel.Az esztendőkkel penészedsz.Szemedben az ihlet kihalt.Ellep az utcán a zaj, a füst,így a várost némán itt…

Ültünk. Te, s én maradtunk.Vállamon hevertél álmodva,hogy valahol a távolban,bolyong az idő céltalanula görnyedező hegyek között.A völgyekben szállt a sóhaj,s madarak kontúrja olvadtaz égen, majd összeütközött.Minden szavam kulcslyuk,Bennünk vér lett a szálka már,tán az is…

A fák lombjai sötét árnyak. Amolyan   süketnéma társak.  Nyugodt minden, kivéve az álmából    ébredő szél sikítása,   s a félbeszakadt hold most mélyen  belemerül e sikolyba.Egymásra görgeti a köveket a Duna,  mintha tüzet…

TaszításTaszíts el önkívületi állapotbanvagy hagyd, hogy álljunkegymással szembe. Nézz, sértsd meg: mosolyod miattgravitálunk!Tudom... Mások vagyunk,tán két féktelen ellenpólus,két mágnes. Így vonzolengem akaratlan! Mintszürke mókusmászom rajtad, s csodállak:Odúid, lassan…

Ha elmész, türelmetlenül kopog  a tél. Vándormadár vagy?Ujjbegyeim féktelen csapódnak  szobám fehér falára.Ha elmész, zavart agyamban  kopogni kezd egy távíró,és lábaim céltalanok, mintha  megszűnne a gravitáció.Ha elmész, minden üres kicsit  még…

Szemem komfortos szállásalett falfehér arcod beszippantóbája. Titkok fénylenek benne,mint kertes házak mállásaután a vakító, gyönyörű üresség.Szemeid: két őszi levél, s felettük hajad: a felkelő nap.Néma vonzalmad a végtelen ég.Mosolyod... mosoly... mos...Fogalomtáram üres…

A lövészárokban most gyengetestek félholtan fekszenek.Az égre nemrég vér fröccsent,majd lassan sikító este lett.Egy gyertya csonkja kitartásuk,s egyre rövidül a kanóc,ha találkozik pillantásuk.Izzadnak, mint áradó folyók S megsebzett fejük fölötta korok hullámai csapnak…