Hajad bíbor, őszi levélegy mély-kék tenger felett lebeg,miben olykor csillognak a ledek.Mint vak bohóchal, úszom beléd.Oly sima, s oly szép e víz.Háton fekszem, a nyugalom dúdol.Boldog vagyok a maró bútól,hogy ismeretlen tengeren evezem.Holnap nem látlak. Nézlek is.Fogaid: fehér…

Arcomba hajolnak a kopasz füzekágai. A természet s én: furcsa színpár.Bár fényesen, feketén fog tintám,betelt már a szakadt füzet.Az ősz talpunk alatt tipeg.Minden, mi szűk volt most túl tág:a semmiben vacognak a színek.Bár az arcomba csap minden ágkezem nem éri semelyiket,mert…

A szívemből nő ki a kezem.Közelebb húzom a horizontot.A tér tegnap magából magányt ontott.Én az emberekről ma megfeledkezem.A nap most nyalogat nyelvével.Túl sok végtelent látok itt,s ahogy megfognék minden távolit,a közelieket pont elvétem.A szememben a horizont felbődül.Hol a…

A pirkadat ráborította söréta városra, mi vidáman nyitogatja szemét.Világít nagy kupacokban az utcán a szemét.Én szobámban alszom. Itt minden sötét.A magány, a bú és a félelemnekem végül haszon lett.S bár csonka szegény kis életem,így bizonyosodunk arról meg,hogy nem…

Gyakran látlak hazafelé.Szemedben őrzöd a csendetmindig. Mély titkokat tartogatsz,s közéjük tekintetem csened.A szíved talán tar-kopasz.Gyakran látlak hazafelé.Szád nem mozdul, tested néma.Szemeid egy őszi avarlevelei, mikbe beleugrok én mais. Bár megfulladok, nem zavar.Gyakran…

Kicsit túl korán vagyok ma ébren.Nézem, hogy a pirkadat szétfolyikaz égen.A fákat széttépi a reggeliszél.A tovatűnő sötétség hozzámbeszél.Az ablak kis résein beordíta vihar.A hold most, mint apró, elalvószivar-vég fénylik. Az utcák üresek.Csak párlámpa gyullad, amúgy…

Tél van.Takaróm alatt félálombana hazug csendet magamhozölelem. A szavak mostkibugyognaka száján. A két szemekét magányos, különállócsillag fényévekre egymástól.Egyedülvagyok vele. A nap sem vetítimár földhözragadt árnyékom.A fagyos járdákon a tett megcsúszik a…

Semmi sem maradandó.A maradásod sem maradandótalán csak a folytonostávozásod azamikor az idő felemeli gépfegyverétés apró lyukakat lő a napbamajd az vérével beborítjaaz egész horizontot afelhőket szurkáló hegyek fölöttmaradokmegyek jövökfapadokroskadoznak a kidőlt fákalatt…

Téli, édes csend alszik a szemedben.Csillagok gyúlnak ott, s hópelyhekolvadnak. A fehér éjben csillogó termek.Csillogó tánctermek. Belemerülökaz olvadó hóba. Néma keringőt járunk a szemedben.Téli, édes csend alszik a szemedben.Szeretlek.

Elfogyott a Beer! Ó Christ! (C)iánmarad csak az igaz embernek.Arcod valódi látványa híjánmondhatom-e hogy "szeretlek"?Mért ne? Esténként az ágyamonülve mindig egy barátra vágytam,ki előtt verseim vállalom,S whiskyvel koccintja a pálinkám. Naés az élet kalapácsának…

Megfagytak mind.Egyszer sem sütött még a nap így, mégsem olvad a táj.Fekete a fagy. Mindenki fél, vagyattól tart, hogy hideg télben rózsát talál.Galambok szállnak a hóba, de így láthatatlanná vállnak. Atavak befagytak, s a színes halaka jég alatt a tavaszra várnak.Kalapácsok,…

Csókot nyomott arcomraa huszadik század szája.Nyelvem: forgó zetor amúlt fűszálát kaszálja.A téli teraszra ereszeklógnak, miken lefolyikpár csepp -miket megfogoks nem eresztek-egészen a betonig.Megcsókol, s szemembenegy apró szikra tűzzé lesz.A korhadt feledés füvéhezegy kis…

Tartalmatlan tartalom tölti telea telet.Megcsillan az ajkamonegy hópehely, s velekis zeneérkezik.Jégtáblákat visz aDuna vize.Nehezek.A szél fújna vissza,messze viszema beton keresztet.A beton keresztet,mi a jégtáblákrazuhan.     (Összetörnek)Nem ereszteszte szép…

1. SzületésSíró, magukat összepiszkítócsecsemők folynak tollambóla papírra.A sors írjahogy melyik szívben, hol landola fekete, fakó tiszta szó.2. TélTermészet: te szemérmetlen!Meztelen vagy. Szakálladnakszálai néha eltakarnak,de takard magad szerényebben.I. Hideg örömFiatalok…

Férgek kúsznak a magyar zászlón,a kokárdákat molylepkék rágják.Hajléktalanok a tavaszt várják,elpárolog a liszt a padláson.Patkányok másznak tobzódó tetemekközött. Hegedűk s pajeszok sírnakturulok karmai között a sírban.A vakság s konokság mindent betemet.Az értelem…

Tizennyolc néma, rövid láncra vertkutya ugat. Az idő táncra kelt.Forgó homokórákban homokvihar támad.Tizennyolcan vannak. Egy vonatra várnak.A járdán tizennyolc liliom nyílik.Nyílként vágnak a húsba a szívig.Egy megütött hangvilla tizennyolcszor rezeg.Kaviárért nyúlnak a…