Hallom az esőt. Csörömpöl, mint a vas
a leveleken, mik megrogynak alatta.
A tavasz reszketve bújik a falakba.
Magányára marad megint az avas.

Sűrű esőcseppek fedik be a lámpát.
Valahol messze tombol Zeusz. Míg
a betonon egy-egy pocsolya elúszik
a csatornafedelek a fulladást várják.

Hirtelen mindenre némaság csorog.
Félálomban lassabban ver a szív.
Az ablakon benéz a meggyfa. Ácsorog

s egy ággal elnyúl az ázott teraszig.
Egy bicikli kerék a tócsában csobog.
Az eső is eláll. Zeusz is elalszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.