A mai magyar irodalommalcsak annyi a gond,hogy elharapódzott a szívekbena Nyugatlanság... 

Mint a fa utolsóvörösen izzó leveleŐsszel. A földön lévőkcsak kiáltoznak rá:Le vele!Három merőlegesegyenes képe, mint az óramutatókéjfél felé.Mint egy csomagszotyiból az utolsó szem,amit csak úgybenne hagytak. Kidobtáka csomagolást.Zacskó-koporsó.Vajon ott fél-e,mint az…

Hét ágra süt a nap végreKint a fákon madarak énekelnekA virágok mély álmukból kelnekA tavasszal,a télnek végeVisszaszökken a fákra pár levélTavaszi szellő kap arcombaBefejezik a téllel a harcot maNyúl értem s könnyen eléra Tavasz. Én boldog vagyok!!!!!!!! A földben,nő már…

Sárga volt a nappalFekete volt az éjjelVolt ki fölkelt,elaludtS ki végig maradt éberFekete volt a nappalS sárga volt az éjjelNincs már aki éber...Mind elszálltak a széllel Csak egy nem, egy feketekapucnis alak, ki sárgagyertyafénynél jegyzetel.Fekete szív ő csak,s feletteaz élet…

Egy táj,melyet késre ítélA pásztor,baktat,mögötte a nyájMárcius van,közel a nyárDe fehér a táj...kései télLombok rogynak a hó alattFekete gondok csúsznak jégtáblákonS én a nyarat így méltán váromA jégtáblákon,a tó alattHol vagy nyár?Ó tavaszlegalább te jönnél már…

Ébredésnek jó leszEgy forró kávés csészébenA jelentés bemondja:hó leszde hol van a nap mely pacemakerFunkciót ad,ilyen hidegbenE fagyott lelkű asztmásnakEgy kávé jó lesz,had lássakTisztán,így reggelre kikeltemtestemből,a napon feküdtemkeresztre hajtva két kezems esett a…

A végtelenből haza érni,Éreztél már ilyet?Hogy metronómot üt szíved,S elfelejtesz félnia koromsötét folyosón.Tapogatok boldogan,de fejemben félelem foganA kapcsolókat fogdosom.Fülembe halk zene illan,mintha mutatná utamat.Tán nem is kell a villany,de megcsap ez a furcsa szagSzemem…

Múlt éjszaka álmodtam:az utcán sötét apróságok,amolyan ólomkatonák cikáztakMúlt éjszaka álmodtam.Álmodtam múlt éjszaka:Szél fújta el a kisólomkatonákat, fegyverüket isÁlmodtam múlt éjszakaZavaró csöndre ébredtemA természet nyugodt voltÉn dübörgést éreztemNekidőltem…

Rövid sorokat, amolyan ötletekethordok a szívem alattfényéveken keresztül, s néha ezekszívem alól agyambaagyamból kezembe vérkéntmajd papírra tintaként ömlenek leÖtleteket, amolyan rövid sorokatöntöttek Ők papírrafényéveken keresztülS néha ezek agyamba fúrnak tintakénts…