Egy táj,melyet késre ítél
A pásztor,baktat,mögötte a nyáj
Március van,közel a nyár
De fehér a táj...kései tél

Lombok rogynak a hó alatt
Fekete gondok csúsznak jégtáblákon
S én a nyarat így méltán várom
A jégtáblákon,a tó alatt

Hol vagy nyár?Ó tavasz
legalább te jönnél már el
Kései télen,sebeimen hó tapasz

Elvesztem,mint Ábel
a rengetekben, jól van az
Mondja majd,ki a jégben rámlel
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.