A végtelenből haza érni,
Éreztél már ilyet?
Hogy metronómot üt szíved,
S elfelejtesz félni

a koromsötét folyosón.
Tapogatok boldogan,
de fejemben félelem fogan
A kapcsolókat fogdosom.

Fülembe halk zene illan,
mintha mutatná utamat.
Tán nem is kell a villany,

de megcsap ez a furcsa szag
Szemem a sötét távolba pillant,
S minden mi volt,úgy marad

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.