Gyere... Gyere velem kézen fogva.
Nézzük a virágok hervadását
ásítozó sziklakertünkben
s az örökzöld szelek ergya táncát.

Gyere... Gyere velem kézen fogva.
Fehér fürdőnk csempéjén vértócsák,
hiába sikáljuk reggel, este,
itt mit sem ér a méltóság.

Gyere... Gyere velem kézen fogva.
Zuhanjunk le a második emeleti
lakásból. Egyikünk élheti csak
túl. Az, aki a másikra esik.

Gyere... Gyere velem kézen fogva.
Sétáljunk az ablakhoz, s nézzük
ahogy elmúlik az Ősz is. Lángoló
szemünkkel viharfelhőket képzünk.

Gyere... Gyere velem kézen fogva.
Lásd: nekem is fáj. A rozoga eresz
könnyeimtől telik meg. Ne fogd
a kezem többé...Eressz!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.