Túl sokáig hagyta kint a nyár
az éjszakáit a szabad ég alatt,
mit felhők borítanak, s üres téglalap
most. Pest magába szívta már

a koraszülött ősz felsírását.
A fák lengedeznek, mint a stripperek.
Jövő hétre már esőt tippelnek,
Pár csillag csendben festi mását

az égen szétfolyó szürke felhőkben,
de tudják lassan ők is eltűnnek.
Mint a nyár, belül én is eltörtem,

s így eltaszítom azt, aki hűtlen
lett. Az augusztus, rájöttem: felelőtlen,
a csillogó éjszakái kihűltek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.