Ősz a vonaton. A vonaton ősz.
A vonaton ülsz. Monoton nősz.

Arcokat nézve. Nézve arcokat.
-Karc az ablakon. Kis karcolat.-

Az összes üres. Üres az összes.
Kávét iszol nehogy összeess.

Zsebedben semmi. Szemedben tájak.
Összeesnek. Halálra várnak.

A kalauz jön. A szája nyitva.
Beszél: "Nem hallasz? Ember, itt vagy?"

A vonat robog. Robogó vénák.
Az emberek fák. S a fák némák.

A bérlet lejárt. Egy lejárt bérlet.
Meleg a kabát. Búvalbélelt.

Acélpillantás. Pillanat-acél.
A cél még messze. Messze a cél.

Marja a reggel. A szemed marja.
A vége eljön. Túl hamar. Ja...

Kinn fut az álom. Az álmok kínok.
Instabil külvilág. Benn inog.

Leszedál az űr. Egy úr épp leszáll.
Helyén egy darab semmi lesz már.

A sín hallgat. Hallgatnak a sínek.
A vég késik. Az élet siet.

Hirtelen minden. Minden hirtelen.
Az akarat nyer a szó ellen.

Eltévedt arcok. Mind tiszta snassz.
Mindenki leszáll. Te itt maradsz.

A szűk csend gyarló. Gyarló a szűk csend.
A táj látens beteg. Szél tüsszent.

Titok a lényeg. Lényeges titok.
Elszórt részek a földön. Itt-ott.

Az ablak vak. Benéz rajta az éj.
Szertedobált fények. Holdkaréj.

Szitáló sötét. A sötét szitál.
Összefolyt közeli-messzi táj.

A béke rád ül. Rád ül a béke.
Egy út van. Seholsincs vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.