Drága Jenő!

Hallasz Te még engem?
Gyűlnek már a felhők
s háborog a tenger.
Elveszett V A L A M I,
tán nem is tudjuk pontosan mi,
csak a közelgő orkánt hallani.

Látsz Te még engem?
Látod, ahogy az omladozó
sírt ásom
visszafojtva sírásom?
Pilácsod a kezemben,
de már halovány a fénye.
Lassan ezt is elvesztem.

Hallj és láss! Szükségem
van rád. Túl kell látnom a
feketéken,
fehéreken. Segíts
látni a szürkéket,
mert M I N D E N elveszett,
s mi maradt? Csak egy
távolodó orkán,
mi elakad a feladó torkán.

Láss! Hallj!
Drága Jenő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.