Eltelt egy év, s tán te lettél más,
vagy tompább ihletet fúj csak az ősz.
A kertben körbenéz a jól ismert fa,
s vele te is egyre csak nagyobbra nősz.

Kinőtted a régi, szakadt vászon dzsekit.
A tollak kifogytak, már hiába írod,
hogy "az eltévedt elmúlás nem érdekel senkit."
Üresek a szétszórt szavakra szánt papírok.

Már kevésbé várod a törtfehér telet.
Már nem okoz örömet, hogy minden megfagy.
Már némán álldogál a kertben,
e régen még olykor túl beszédes meggyfa.

Tavaly még a Duna-parton daloltak
a szende színek neked: sárgán, barnán, a
csókod ráolvadt egy margitszigeti padon,
egy bús, szőke lány alvó ajkára.

Most az asztalnál ülsz egyedül, s nézed,
hogy a pirítósra lágyan ráolvad a vaj.
Eltelt egy év, s tán te lettél unalmas,
vagy az ősz volt ennyire másmilyen tavaly?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.