Befejezed a betűim
érdekes szokás
itt a csótányokban úszó
régi romos falak között
melyek úgy bámulnak ránk mintha
csak öreg emberek arcai
lennének
a repedéseik idő ásta ráncok
ezek a színekbe merülő képek szemeik
a nagy lyuk ott egy száj
és vastag hallókészülékekkel hallgatnak
és te befejezed a szavaim
de mintha nem csak te hanem
ők is tudnák a következő
lépéseket
centimétereket kilométereket
centilitereket decilitereket litereket
betűket szavakat mondatokat sorokat
perceket órákat napokat hónapokat éveket
mert annyi mindent láttak már
annyi minden
bukdácsolt pattogott
mászott szaladt
ütközött és esett szét
itt köztük
ha azt mondanám hogy valami
mint egy kőtömb nyomja a szívet
bennem amit talán ki se
lehet vagy ki se lenne szabad mondani
azért kíváncsi lennék rá
hogy ha belekezdenék be tudnád-e
vajon fejezni azt a mondatot
úgy egyszerűbb volna
az érzések csak impulzusok sorai
és a sorok tényleg morzsolódó sziklák

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.