Szavak, amik kezdenek.
Ajtót nyitnak félénken.
Szavak, halott halk halak
ficánkolnak élénken.

Szavak, mik a lámpafénynél
is reszketve alszanak.
Szavak, miket nem ért senki
csak tudják: jól hangzanak.

Szavak, törött üvegpalack
alján fontos üzenet.
Szavak, cigarettákból az
áradó kis füstjelek.

Szavak, nehéz vas-szavak a
vállainkon pihennek.
Szavak, könnyű tollszavak,
örömkönny a szívekben.

Szavak, az éj sötétjében
kis szentjánosbogarak.
Szavak, ami ott se volt az
örökké már ott marad.
 
Szavak, a tél bús derekán,
mikor még a szív is fagy.
Szavak, mik minden tavasszal
újra-újra kinyílnak.

Szavak, özvegy asszonyokkal
állandóan szemezők.
Szavak, házas hölgyeknek a
késő-őszi szeretők.

Szavak, örök égő fáklyák,
miket a szél erre küld,
de nagy részük az őszi hi-
degben gyorsan elrepül.

Szavak, szavak messze, távol
sohasem elérhetők.
Szavak, talán túl közel is:
táncolnak a szem előtt.

Szavak, szolid salsát járnak,
szelíd tükörtermekben.  
Szenvedélyes szó-keringő
lángoló, vad kertekben.

Szavak, szavak éles pengék:
Eret vágó gyilkosok.
Szavak, posztó-pocsolyák mik-
ben ősszel a szív tocsog.

Szavak, különböző mind, de
mind bú s öröm cégére.
Szavak, szavak, szavak, maradt-
nak csak majd a végére.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.