Taszítás

Taszíts el önkívületi állapotban
vagy hagyd, hogy álljunk
egymással szembe. Nézz, s
értsd meg: mosolyod miatt
gravitálunk!

Tudom... Mások vagyunk,
tán két féktelen ellenpólus,
két mágnes. Így vonzol
engem akaratlan! Mint
szürke mókus

mászom rajtad, s csodállak:
Odúid, lassan foszló kérged,
két kecses ágad, gyökereid.
Feléd ugrom hátat fordítva
a szembeszélnek.

A magok közt már mély téli
álmot aludt a szívem.
Lehetnél menedék-fám, hisz
most végleg feléd gravitálok.
Ne taszíts el!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.