Minden mondat labirintus
szádból, miben egyre jobban
elveszek. Egy megunt ritmus
marad csak e versben rólad

és eltéveszthetetlen vágy.
Kérlek örökre zárj bele!
A sok tövis simít! Lágy!
Vagy ez tán a szirmok hegye?

Szemed titok-bokréta.
Hogyan is tudnám mellőzni?
Csak tégy valami konkrétat!
E tudatlanság megőrjít!

Csak nézem külsőd vakként én.
Alakod a rejtélyes éj.
Talán hajnal van a végén:
Halk vágyaimnak egy esély.

Labirintus neked e vers?
Nem érzed az erdőtüzet?
Minden betűm érted heves!
Tőled heves ez a füzet!

Szavaidnak ajtót nyitok,
ha elmondod mit tennél,
ha úgy látnád, szemem titok
s e titok vonzóbb mindennél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.