Megérkeztünk. Nézz körbe:
az ősz itt van a tetőpontján.
A felhők folyton kérődzve
forgatják az esőt. Spontán

elmúlás. Ferde fák tengelyén
korhad a kéreg. Legalábbis
itt mindig. Az ég tenger-kék
volt: ott még sátrat vert a nyár is.

Ennek már vagy fél éve.
A busz lerobbant. Javították,
de továbbra is félénken
döcögött csak. A piros fák

körülöttünk... mintha vér
folyna róluk. A sárgákon: vizelet.
Magába minden visszatér.
Sötét láthatárt színezett

a lábunk alatt a repedt aszfalt.
Macskaköves út vezet
innen tovább. Hagyd az angyalt
a bokorban. Megbújt neszek.

A horizonton sincsen nyár,
eltűnt minden madár is.
Megérkeztünk: innen már
végre ellátni a halálig.

Előttünk a fák vizesek.
Rájuk száradt az égi hajlakk.
Kormos láthatárt színezek.
Jöjj velem, vagy még itt hagylak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.