Megállunk.
Megállunk az erdő közepén
a fák friss árnyékában
fejet hajtani fél percre.
Rohanunk.
Rohanunk és megállunk.

Rohanunk.
Rohanunk a múltból előre
bele bizonytalan jövőbe
s megállunk egy-két
pillanatra pislogni.
Megállunk.
Megállunk és rohanunk.

Megállunk.
Megállunk s az idő közben
arany szárnyait kitárja
s lágy lebegésbe kezd
a jelen fölött.
Rohanunk.
Rohanunk és megállunk.

Rohanunk.
Rohanunk az erdőből
hűs fák árnyéka alól
S kopár mezőre érünk
Hol nem kell többé
rohannunk.
Megállunk és nem kell
többé rohannunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.