Ne mondj olyat, mitől kettészakadnak
a falak! Fülembe súlytalanul susogj
vérző igéket, síró eszméket, ciripelő betűket,
üvöltő csendet s csendes üvöltést.

Ne mondj olyat, mibe beleremeg a föld!
Számba rezzenéstelenül rakj színes sorokat,
vérvörösen izzót, égszínkéket, fű-zöldet,
tiszta feketét, és koszos fehérséget.

Ne mondj olyat, mitől eltörik a gyémánt!
Orromba szimplán szórj ezerféle illatot:
a rózsák lágy és a tetvek borzasztó szagát
megromlott fahéjat s égett papírt.

Ne mondj olyat, mi elfújja a hurrikánt!
Szemembe örökkön önts villanó illúziókat:
Nyári záport, téli napsütést, lángoló vizet
sokatmondó semmit s tátongó mindenséget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.