Ősz volt
2011.10.20. 22:08
Ősz volt s mégis a végtelen tél
fagyában ültem. A papír te vagy, szívem toll
volt, de elfogyott a tinta. Ellöktelek magamtól
S mégis úgy éreztem: elmentél.
Ősz volt, sütött a nap s mégis
fekete volt minden. Egyik percben még
fogtam kezed, aztán ősz lett, elengedtem és
tudtam: eljön még a tél is.
Ősz volt s a végtelen úton sétáltál ott
a sárgán vérző fák közt, éreztem ez a kezdet
vége. Egy új végzet kezdete a járdán kopott.
Ősz van, s újra fogom, szorítom kezed
és az esőcseppel csillognak a hajadon.
Megint ketten sétálunk a végtelenbe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.