Nagy ricsaj volt, a körút fái között
mikor lassan elindult a nap lefele.
Az úttesten egy pocsolya vörösbe öltözött
S fejest ugrott bele egy fa irigy levele.

Egy szemetesbe hullott a nap utolsó sugara.
S rám fújt a szél még egy-egy szép gondolatot,
de most szélcsend van, már nincs fuvallatt.
A madarak némák, a körüt is halott.

A kirakatok csendesek, s a fénynek sem felel
már földi hang. Az akác is nyugovóra tér.
A szemetesbe a lámpák fénye hull csak bele.

Az utolsó villamos elment, a sok hajléktalan fél
Síri csend üvölt a körúton, mely feketébe vedlett.
S végig süvít az utcákon az utolsó, halálso szél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.