Minden emlékünk kávé
s te tejszínhabot raksz rá
s fahéjat, én pedig most úgy érzem,
hogy cukor nélkül kortyolom
már rég fanyarú arccal
A dohányboltban, ott az út végen.

Minden emlékünk használt
zsebkendő, amibe
egyszer-kétszer még orrunk belefújjuk,
de tudjuk, hogy már rég
a kukában a helye
Szerelmünk egy taknyos, vérező orrlyuk.

Minden emlékünk üres
üveg, amiből még
kortyolunk néhányat, úgy hogy egyértelmű
hogy nincs is benne alkohol,
részegek vagyunk már
s így egyik emlékünk se olyan élethű.

Minden emlékünk nyitott könyv,
amit fújunk már kívülről,
mit az utószó után a szerző nem folytathat.
Hisz nem tud már írni,
mert elvetted a tollát.
Tartsd csak meg a könyvet, de kérem a tollamat.

Minden emlékünk cigis doboz,
mit még felnyitunk párszor,
de lehet egy szálat én is húznék még.
De elszívtuk az időnket,
csak a kihullott dohány maradt
A kávézóban, ott az út végén.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.