Mindegy már, hogy szíved
barokk körmondat, vagy betű,
mert a szénakazalban
nincs is már ott a tű.

Egy karnyújtás a sok emlék
s mégis oly távoli már
hogy összetartott nemrég
az ősz, ez a múló táj.

Egy fényév a sok pillanat
mind itt bennem szunyókál,
mint a pislogó pirkadat
nekem az is szurok már.

Szívem chatablakának
sarkán az a kis logó,
mint megbilincselt, vak lánynak
a pirkadat: a pislogó.

Szíved sima felszínű
folyójának sodrása:
Én ,az Ősz sok ezer színű
mindent elsöprő orkánja.

Mindegy már, hogy szívem
arany, szén vagy bazalt,
mert örökre a tűben
keresem a szénakazalt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.