A part ma nyugodt, csendes a víz
S az égről csöpög a síri csönd,
mely a halott tájba életet visz,
de az azúr angyalként szívja föl

A Balaton vizét most magához.
Egy ideig önzőn öleli, szorítja
Majd le zúdítja a mához.
Mire tegnap mosolygott, égeti porig ma.

A nyári boldog, tiszta ég
így nem festheti le a színeket
s a felhő még egyszer visszanéz
mosolyog a partra s integet.

Távol már a vihar magja
s a fény hahotázva hull szerte itt,
ahogy az alkony kifacsarja
a nap utolsó cseppjeit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.