Még le se esett az első
hó, de már előre látom,
amint dobáljuk egymást
latyakkal csuszkálva
a sáron.

Még le se esett az első
hó, de már előre érzem
meleg érintésed a hideg
padon. Ott ülünk kéz
a kézben.

Még le se esett az első
hó, de már előre látom
az olvadó pelyheket
eltűnni kiszáradt
szádon.

Még le se esett az első
hó, de már előre érzem
illatod. Messziről arany
szárnyakon száll felém
a szélben.

Még le se esett az első
hó, de már előre látom.
Hogy sárosan ülünk
a latyakban. A szád
a számon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.