Felhők táncolnak a nap körül:
Egyszer bújtatják, máskor felfedik,
közben lassan esteledik.
Az Ősz ma a halálnak örül.

A madarak szétestek. Csak tollukat
hagyták itt és egy emléket
dalukról. Az elmúlásban az Ősz eltévedt.
A Tél késsel kezében jól mulat.

A fény száz szilánkra törik szét
s a nap utolsó sugarától bereped
a beton. A természet ma klisé:

a fákról a magányos leveleket
lefújja még a nyugodt szél:
a haldokló Ősz utolsó lehelete.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.