Az alkohol maga az élet
önműködő photoshopja.
Mitől tegnapunk a mában
szebbé lett.

Ha a téli fákról bú folyik
megértően átölel.
Közben észrevétlenül
vág belém a húsomig.

A kék függöny, ami mögött
a valóság bújik el.
Sűrűn lakatlan sziget
hova lelkem ma kikötött.

A szürkülő hétköznaphoz
ezer-színű a paletta.
Fejünkben akadozva pörgő
VHS kazetta.

Értelmes gondolatok
értelmetlen halmaza.
A lyukas életünket szünet
nélkül foltozgató.

Csupasz télen a komor fán
a ciripelő cinege.
Színes, de lassan rájövünk
hogy titkon homofág.

Lelkünk kandallójában
gyorsan égő tűzi fa.
Két józan ész közötti
heves szópárbaj.

Égig érő panelházról
leugráló emlékek.
A legvékonyabb réteg
télen, hogyha megfázol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.