Eltörtél bennem, mint egy virágcserép.
Nem lassan repedtél. Hirtelen
zuhantál a betonra. Minden kint rekedt
az esőben, mi sírva szitál felénk.

Eltörtél bennem, mint egy üvegpohár.
A víz kiömlött. Szerteszét
folyt. Az Ősz átadta nekünk herpeszét.
Télen jöttél s oly üres voltál.

Eltörtél bennem, mint egy üvegpohár.
Nem lassan repedtél. Sietve
ugrottál az avarra. Egy kietlen
tájon lépkedünk régóta az ütem nyomán.

Eltörtél bennem, mint egy virágcserép.
A rózsa földre hullt. S lassanként
leesnek szirmai. Kérlek altass még,
hogy ne halljam a törést, csak a szívátverést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.