Csak néha csöpög le egy-egy csepp már.
A roskadozó, rozsdás eresz,
mint egy gáttal elzárt, tomboló szempár,
mi könnyet már nem ereszt.

Kavarog a víz, megreped a csatorna
s a levél-tömés átszakad,
ahogy a könny is végül visítva, csapkodva
áttöri a gátakat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.