A te szíved áram járta,
míg az enyém voltmérő.
De úton van az áfás számla
Hisz ami nekem volt-égő

az neked még vakítón
világító izzó,
melyből cikázik a taviró-
zsaként fehérlő, hízó

fényözön. De semmilyen lámpa
nem ég örökké. Csillapodik lángja.

A múló fény köztünk
feszültséget indukál.
de amíg levetkőztünk
meztelenre, itt Budán

elaludt a világítás. Itt most
a sötét mindent átfest
S szívünk már két taszító
alvó elektromágnes.
 
A te reflektorod még
tán a jövőt pásztázná,
de a sors kiküldte nekem
másfél évünk villanyszámláját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.