Hova tűntél?
olyan gyorsan
menekültél
tán a poshadt
összeomló
világ elől?
Mert te tudtad,
tudtad, ledől
a huszadik
században az
az erkölcs és
csak a panasz
marad és a
sírás amíg
a halál ez
a szép gésa
átöleli
és csöndesen
elaltatja.
Én csöppet sem
ismerlek, bár
minden versed
szívemnek nyár
szinte repked
minden egyes
gondolatod:
bút virágzik,
gondot ragyog.
Ma: minden vers
szó-temető.
Hova tűntél
DSIDA JENŐ?

Szép magvakat
sírva vető,

hova tűntél
DSIDA JENŐ?

Isten veled
csoda tündér

DSIDA JENŐ
hova tűntél?

Szép szavakat
sírva tevő

                                                    Messze jársz már
                                                    DSIDA JENŐ

mégis érzem
itt élsz bennem
tettre készen
itt e versben
Dsida Jenő
itt élsz bennem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.