Kihalt s kopár az Erdő már.
Az ősz ráfeküdt és téli álmot alszik.
A Fák részegen billegnek. Eldőlt táj.

Pár színes levél a földön kis halmazba
gyűlik. S reszketve várják a fagyot.
Az Erdő nem néma, csak hallgatag.

Nem jönnek már az emberek. Otthon
ülnek inkább vakon a kényelmes
fotelban. Az Erdőben szín-vihar tombol.

A Fákról szüntelen meg nem értés csöpög
s kis pocsolyákban a földön tündököl.
Nem találják a tavalyiak között

az új Levelek helyüket, így a patakba
ugranak, hátha a városba visz a sodrás,
de a remény csermelye így Ősszel kiapadt.

A Madarak csendben figyelik a halált,
ahogy fent az égen eltűnnek a felhőkbe.
Egy sas még 1-1 szép levelet talál,

minek erezete térkép a szárnyának.
Új erdőbe viszi, rettenthetetlen repül
a többiek után, mielőtt elszállnának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.