Hiába ficánkol, hiába mozog a
külső, ha a szív nem tud. Rozoga.
Fáj a nevetés,
mert üvölt egy nevet és
egy fenyőnek vagyok lehulló toboza.

Hiába vicces, hiába a célja
a nevettetés, ha szívem acélja
a lágy formát össze
töri és közben
a kis egér felett lebeg már a héja.

A héja felett, pedig a keselyű.
A valóság ecet s az ecet keserű.
hazug a limerik,
hisz boldogan rímelik,
de az élet is kurvára keserű.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.