Magasan száll a fehér galamb
lábára kötve egy papírfecni.
Rajta szavak, miket nem írt senki
le. Nem is galamb, talán angyal.

A felhők felett verdes szárnya
sebesen száll, mert tudja: fontos
az üzenet. Tolla tépett, teste koszos.
Kényszerleszállás. Földön a lába.

Ugrándozik, néz körbe-körbe,
majd fáradtan földre fekszik.
Csőre sebes, gerince görbe.

A széllel szemben repülés presztízs,
de a halál tükre sírva tör be.
A földön már nem lát senkit.

(mert a földön nem él senki)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.