Cizellált ágak hullnak a hóba,
ahogy Pest utcáin végigszalad
az utolsó, magára hagyott hónap.

A halál hahotázva követi,
a házakban a lámpák, mint fáradt
szemek gyúlnak. A december végiggörgeti

a fájdalmat a Duna partján.
A jégtömbök egymást tartják.

Fehér bundája szakadozik.
Az emberek korcsolyával lábukon
csúszkálnak a szavakon. Itt

Pesten parányi pilácsokat
gyújtanak a szakadozó felhők.
A december a parkba kilátogat
egyedül

s a fülekbe súgja rátartin:
"Akarsz-e velem játszani?
Még egyszer utoljára?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.