A Január megőrült.
Előbb tűzött a nap.
Madarak énekeltek
az üres fák alatt.

A Január megőrült.
Délután tíz fok volt.
Száját tátva a tél,
a tájba belekóstolt.

A Január megőrült.
Most jégeső ömlik.
Kopog a tetőkön
s lepattog a földig.

A Január megőrült.
Futnak az emberek.
Az üvöltő jégcseppeken
hangjuk megremeg.

A Január megőrült.
A hatalmas pocsolyák
befagytak, megölve
A táj meddő mosolyát.

A Január megőrült.
A nap pirospozsgás
arcát felhők takarják.
A jégcseppek kis morzsák.

Egyre kisebbek.
Elolvadnak a végén.
S egy megtorlatlan mosoly
marad szájunk szélén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.