A homályban sötét alak sétál.
Léptei nyomán a föld megremeg
s visszhangozzák a nedves falak:
"Elmegyek, elmegyek".

Sötét alak. Kontúrja cizellált.
sétál. Nem áll meg, nem fárad.
Szívében apró kis megvetés lobban,
ahogy felnéz a széteső fákra.

Hurrikán söpör a kopár mezőn
égbe repítve mindent, mi földi
s megpróbálja az összes szikrát
magába ölni, magába ölni.

Sötét alak. A kezében egy fehér
papír lobog, erősen markolja,
hogy el ne vigye a tomboló hurrikán.
Viszi előre, mint vakot a botja.

Hontalan költő. Kezében papír.
Szorítja erősen. Szívében bicska.
Léptei nyomán a föld megremeg
s visszhangozzák a nedves falak:
"Nem jövök vissza, nem jövök vissza".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.