1. Születés

Síró, magukat összepiszkító
csecsemők folynak tollamból
a papírra.
A sors írja
hogy melyik szívben, hol landol
a fekete, fakó tiszta szó.

2. Tél

Természet: te szemérmetlen!
Meztelen vagy. Szakálladnak
szálai néha eltakarnak,
de takard magad szerényebben.

I. Hideg öröm

Fiatalok hógolyóznak, s elesett
gyerekek másznak nevetve a hóban.
Orrukból apró jégcsapok lógnak,
miken szüleik is nevetnek.

II. Már csak

A szemeimből jégcsapok
lógnak. Apró kéznyomok
a hóban. A tél szétcsapott
köztem. Már csak én vagyok.

3. Tavasz

Természet: megfordultál
teljesen. A fülünkbe mászol
madarak csőréből. Az orrunknál
belénk hatolsz egy rózsaszálról.

I. Idill

A verandán vígan fütyörészünk,
s nézzük a virágok nyílását estig.
Egyszerre süt a nap, s esik.
Mi érezzük:
a távoli horizonton haldokló nap
egy fontos belső részünk.

II: Pilács

Virgács a szivárvány:
szótlan szívem szivárog.
Napsugarak keringője:
silány tánc, mi sivár lán-
cokra kötve még nehezebb.
Szótlan szememben
széttörtek a pilácsok.

4. Nyár

Természet: Ledobtad sálad,
fejest ugrasz meleg éjszakákba.
Megtörlöd arcod, s parányi fehér
pattanásaid világítanak. Jó kedvet
nyalsz még a számra.

I.  Szerelem

Arcom patakja apad. Lásson
csodát a világ. Itt a pillanat:
ha szívem szár, te most a szirma vagy,
s csendben alszunk a padláson.

II. Izzadunk...

Izzadunk a galérián.
Egymáshoz tapadunk.
Én inni mennék, te mélyen alszol.
Lovak patái alattunk.
dobogják az elégiám.

5. Ősz.

Természet: milyen pirulát
vettél be?
Magadból kihányod a pirulást,
hogy visszatérj a végső
télbe.

I. Színpompa...

Vastag réteg, lehullott, színes
ruhák alatt most
megfagynak a kártevők.
Lángol a nap, s lángolnak szívek.
Kerekké teszi a lapost
színpompád a halál előtt.

II. Zuhog a magány...

Zuhog a magány, s fúj a szél.
Elfújja minden esztendőnk,
vagy elfeledteti.
A tartalmatlan tervekről
már csak a némaság beszél.

6. Halál

Szavak csíráztak a számon,
s kinyíltak ott Tavasszal.
Egy napsugár emléke maradt
csak a Nyárból.
Az Ősz egy padon marasztal,
lángokban látom a kék eget.
Nem fagytam meg Télen sem,
de élnem kell az életet,
hogy a végét érthessem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.