I.

Március van. Szögek repkednek.
Megmerevedett koppanások.
Zörögve alszik az avarban egy
kalapács. Két kézzel hóban ások.

II.

Március van. Üvöltve forog a fagyban
egy kalap, s egy szakadt cipő.
Sóhajok alszanak. Utolsó sóhajok.
Rájuk már nem maradt idő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.