Utcalámpák félálomban.
Alig-alig látszó alak
sétál alattuk. Vagy bennük.
Fején fekete kalap.

Cipőjének kopogása
a szén falakon pattog.
A reflektorokat betörik.
Talán mind rég halott.

Az út előtte végtelen,
vagy láthatatlan. Várja,
hogy elérje a kopogás.
Visszafut a járda

a semmibe. Megáll a
kontúr. Sánta kutya végleg
a félbeszakadt alakja.
Kialszanak a fények.

A sötétbe bukik. Már
nem látszik, hogy áll-e?
Félsikerrel kivitelezett
salto morale.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.