Más a Duna-menti töltés.
A betonra nézz csak le!
Hány új árok, mennyi törés!
Utoljára? Még ma ne...

Jöjjünk el még egyszer! Nézzük
virágunk hervadását.
Forró érzelmeink nélkül
őszünk végső adását.

Elrepült nem egy évszak itt
felettünk, s halk neszek.
Ma a bús szél kettészakít.
Máshogy fogod a kezem.

A Duna dala zajjá vált.
Hideg van, de nem várom,
hogy új pulóvert varrjál rám.
Most már inkább megfázom.

Fúj a szél, és mos a Duna.
Minden évszak alakít.
Visszanézünk reményt unva.
Elvesztettünk valamit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.