Csak a 26-os mormol. Szinte üres a sziget
így csütörtök délelőtt. Egy fa kitakarja
fél Pestet. Zölden remeg. A halált akarja:
a megszokott helyéről kitépni a szívet.

A szél magányos, szürke, félős festő.
A kövek a Dunából némán merednek ki.
A szíve helyére akartam verset írni neki.
Sárga villamos csorog. Ennyi látszik Pestből.

A vörös betonból a töltésen fű nő.
A fa lombja egy rideg fényszűrő.
Esőzni próbálsz: sírni, hogy meghass.

Apró árnyékot nyújt csak a füzes.
A szívek némák, és a sziget üres.
Turisták nézik csak az üres mellkast.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.