Vonatok jönnek. Pont látszik a Keleti
a teraszról. Szélárnyék itt sehol nincs.
A nap szüntelen süt. A páholy kelleti
magát az árnyékban. Most felordít

egy motor az utcán. Vonatok mennek.
Az egyik épp áll, s mintha benne én
ülnék tudva, hogy örökre itt leszek
érkezések, s indulások tengelyén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.